Könyv jelent meg Vass Sándorról, a magyar kézilabdázás egyik legizgalmasabb személyiségéről. A keménytáblás, színes képmelléklettel ellátott kötet egy őszinte, megalkuvás nélküli élettörténetet mutat be. „Meg nem értett zseni” – e könyv lapjain többször felbukkan majd ez a kifejezés, amelyet semmiképpen sem lehet pozitív megnyilvánulásként értékelni. Ezzel a szépen cizellált, egymás mellé rakott négy szóval azokat az embereket szokták megajándékozni, akikre – sokak szerint – egyszerűbb lenne csak legyinteni egyet.
Az viszont biztos, hogy a könyv főszereplőjére, Vass Sándorra nem lehet legyinteni. Már csak azért sem, mert ha ő visszalegyintene, azt még ma is megéreznénk, holott a lendülő kéz már egy nyolcvanhoz közeli emberé. De éppen ez a kéz adta hősünk zsenialitását, ez a kéz volt az, ami miatt ezrek és ezrek tódultak azokra a meccsekre, amelyeken Vass Sándor és testvére, Vass Károly is játszott. Jut eszembe, már a sportágban is benne van a kéz szó, kézilabda.
Ezeken a lapokon egy zseni „száz életének” története bontakozik ki, de ez a sztori a szocialista és az 1989-es rendszerváltozás után a helyét kereső Magyarország sporttörténete is. Időutazás egy olyan korba, amiről egyre kevesebben tudnak hiteles képet festeni nekünk. Vass Sándor megtette ezt. Ezért csak a legnagyobb köszönetet lehet neki mondani. – a szerző Lantos Gábor
Még néhány bejegyzés ...